Abban a fázisban, amikor a gömbszelep teljesen nyitott helyzetéből zárni kezd, amikor a tárcsa leereszkedik, a folyadék nyomáskülönbséget hoz létre a tárcsán, amely akadályozza annak lefelé irányuló mozgását; sőt, ez az ellenállás gyorsan növekszik, ahogy a lemez tovább süllyed. Amikor a gömbszelep teljesen zárva van, a nyomáskülönbség a tárcsán megegyezik a közeg üzemi nyomásával, ekkor az ellenállás eléri a maximumát.
Ezenkívül az összenyomó tömítőerő alkalmazása a végső zárás pillanatában szükséges működési erő nagyon gyors növekedését okozza. A szelep-nyitási folyamata során a közegnyomás-vagy a tárcsán lévő nyomáskülönbség- által generált tolóerő valójában segít a szelep kinyitásában. Megjegyzendő, hogy a nyitás kezdeti pillanatában szükséges nyomaték potenciálisan meghaladhatja a záráshoz szükséges nyomatékot, mivel ebben a szakaszban jelentős statikus súrlódási erőt kell leküzdeni.
A gömbszelep kinyitásakor az áramlási sebesség akkor éri el a maximumot, amikor a tárcsaemelés eléri a szelep névleges átmérőjének 25-30%-át; ez azt jelzi, hogy a szelep ténylegesen elérte teljesen nyitott helyzetét. Következésképpen a gömbszelep teljesen nyitott helyzetét a tárcsa mozgási távolsága alapján kell meghatározni. A gömbszelep zárásakor-, valamint a szoros zárás utáni újranyitásakor előforduló körülmények hasonlóak az eről-zárású tolózárhoz; ezért a gömbszelep teljesen zárt helyzetét az a pont határozza meg, ahol az üzemi nyomaték egy meghatározott előre meghatározott értékre nő.